MI OKOZZA A BETEGSÉGET?
Egyes vizsgálatokban azt találták, hogy a tőgygyulladásos esetek többségét olyan kórokozók idézik elő, mint az Escherichia coli, a Staphylococcus aureus, a Streptococcus dysgalactiae, a Streptococcus agalactiae, a Streptococcus uberis és az Actinomyces pyogenes. Az új technológiák és kezelési lehetőségek megjelenésével a tőgygyulladás megelőzése jelentősen megváltozott. Ebben kulcsszerepe van a tőgygyulladást okozó kórokozók átalakult előfordulásának is.
Fertőző kórokozók
A kórokozók két fő csoportra oszthatók, fertőző (állatról állatra terjedő) és környezeti kórokozókra:
1.A fertőző kórokozókat rendszerint a fejős vagy a fejőgép terjeszti egyik tehénről a másikra a fejés során. Üzemi tapasztalatokból tudjuk, hogy az új technológiák, az új kezelési módszerek és a tőgygyulladás prevenciója szignifikáns mértékben csökkentette az olyan fertőző kórokozók előfordulási gyakoriságát, mint a Staphylococcus aureus, a Streptococcus agalactiae és a Streptococcus dysgalactiae.
2.Most azonban már az Escherichia coli, a Streptococcus uberis és a koaguláz-negatív staphylococcusok (CNS) is nagyon fontos szerepet játszanak a mastitis kialakulásában. E kórokozók a tehenek közvetlen környezetéből (például a pihenőbokszok alomanyagából) fertőzik meg a teheneket, ezért nevezik azokat környezeti kórokozóknak.
HOGYAN TERJED A TŐGYGYULLADÁS?
Kevés kivétellel a mastitis akkor alakul ki, amikor a bimbócsatornán keresztül mikrobák jutnak a tőgybimbóba. Csaknem minden opportunista mikroorganizmus* képes bejutni a bimbócsatornába és mastitist okozni.
*Olyan kórokozó, mely csak a megfelelő környezeti körülmények megléte esetén, például a bimbócsatornán keresztül a tejmedencékbe jutva szaporodik és okoz megbetegedést.
MILYEN TÜNETEKKEL JÁR A TŐGYGYULLADÁS?
Klinikai mastitis
Ha a tőgygyulladás klinikai tüneteket okoz, klinikai mastitisnek nevezzük. A klinikai mastitis a tőgy és/vagy a tej megváltozott megjelenése alapján ismerhető fel. A tőgy gyakran kipirult, duzzadt és fájdalmas. A tej tartalmazhat vért, gennyet, pelyheket vagy alvadékot. Néha a tej szaga is megváltozik.
Az enyhe esetekben csak néhány pehely vagy alvadék látható az első tejsugarakban. Súlyos esetekben a tej véres vagy savószerű lehet. A klinikai mastitis előfordulhat heveny formában vagy az idült mastitis fellobbanásaként.
A klinikai mastitis kialakulásának valószínűsége az ellés utáni első 30 nap során a legnagyobb, valószínűleg azért, mert ebben a magas tejtermelés által jellemzett időszakban alacsony szintű a tehén immunitása.
Szubklinikai mastitis
Szubklinikai mastitis esetén a tőgy szövete gyulladásban van anélkül, hogy a tőgyön és/vagy a tejen szemmel látható elváltozást tapasztalnánk. A szubklinikai mastitis által érintett tőgynegyedekben azonban a gyulladásos sejtek (ezáltal a szomatikus sejtek is) száma magasabb, mint az egészséges tőgynegyedekben.
Egyes vizsgálatokban azt találták, hogy a tőgygyulladásos esetek többségét olyan kórokozók idézik elő, mint az Escherichia coli, a Staphylococcus aureus, a Streptococcus dysgalactiae, a Streptococcus agalactiae, a Streptococcus uberis és az Actinomyces pyogenes. Az új technológiák és kezelési lehetőségek megjelenésével a tőgygyulladás megelőzése jelentősen megváltozott. Ebben kulcsszerepe van a tőgygyulladást okozó kórokozók átalakult előfordulásának is.
FONTOS SZEMPONTOK:
- A tehenek egyedi szomatikus sejtszáma alapján azonosíthatók a magas szomatikus sejtszámú tejet termelő tehenek, az egyes tőgynegyedekből fejt tej szomatikus sejtszáma pedig még hasznosabb az érintett tőgynegyed vagy tőgynegyedek azonosításában.
- Egyetlen magas SCC érték még nem ok a tehén selejtezésére, de szükségessé teszi az adott tehén további kivizsgálását.
HOGYAN LEHET DIAGNOSZTIZÁLNI A TŐGYGYULLADÁST?
A mastitis bármely tünetének észlelésekor a legjobb módszer a betegség kezelésére legmegfelelőbb intézkedést tenni a további szövődmények és a fertőzés állományban való terjedésének elkerülése érdekében.
A klinikai mastitis legtöbb korai esetének kimutatására a legjobb módszer még ma is az, ha a fejést megelőzően kifejünk a tőgyből néhány tejsugarat és azt megvizsgáljuk. Ennek oka, hogy a mastitis első jele gyakran a tej megváltozása. A tej változásai (alvadékok, pelyhek, szín- és állagváltozás) jól láthatók, ha egy kevés tejet kifejünk egy sötét felületre (próba csésze). A tej elváltozásai összefüggésben állnak a kórokozó mikroorganizmussal: az alvadékok és a pelyhek jelenléte gyakoribb a staphylococcusok és a streptococcusok előidézte mastitis esetén, míg a szalmasárga színű tej az Escherichia coli okozta tőgygyulladásra jellemzőbb. A modern fejőrendszerek esetében, már a tej mérhető paramétereinek megváltozása (pl. konduktivitás) esetén is következhetünk kezdődő tőgygyulladásra. Ennek köszönhetően az időben megkezdett terápia hatékonyságát növelhetjük.
A mastitis kórjelzése a beteg tőgynegyed tejéből végzett baktérium tenyésztésen alapul. Ezt rendszerint laboratóriumban végzik. A baktériumok izolálása és azonosítása után egy antibiogramot is kell készíteni. Az antibiogram az izolált baktériumok különböző antibiotikumok iránti érzékenységét mutatja meg. A betegséget kiváltó kórokozó azonosítása és antibiotikum-érzékenységének meghatározása elősegíti a megfelelő kezelési program kidolgozását.
FONTOS!
A helyes diagnózis felállításához magas szintű higiéniára van szükség a tejminták vétele során, a minták szennyeződésének elkerülése érdekében. A mintákat tőgynegyedenként kell gyűjteni, amennyiben több tőgynegyed érintett!
HOGYAN LEHET VÉDEKEZNI A TŐGYGYULLADÁS ELLEN?
Az új fertőzések megakadályozásához a menedzsment célokat arra kell összpontosítani, hogy csökkentsük a kórokozók jelenlétét a bimbóvégeken..
A klinikai mastitis megelőzése lényegében azonos a szubklinikai mastitiséval. Mivel a klinikai mastitis legtöbb esetét túlnyomórészt környezeti eredetű kórokozók idézik elő, kulcsfontosságú az alomból, az istállóból vagy a szabadtéri karámokból és legelőkről történő fertőződés lehetőségének csökkentése. A védekezést elősegíti a precízen és higiénikusan elvégzett tőgyelőkészítés, amely biztosítja, hogy a tőgy tiszta és száraz legyen a fejőegység felhelyezésekor.
A fertőző kórokozók esetében, az új fertőzések átvitelének megakadályozását célzó legfontosabb menedzsment gyakorlat, egy hatásos csíraölő készítmény használata fejés utáni bimbófürösztő szerként.
A szárazonállási időszak
A környezeti eredetű tőgygyulladást okozó baktériumokkal való fertőződés csúcsidőszaka a szárazonállási időszak első és végső (ellés előtti) harmada. A szárazonállási időszak során a fertőzöttség sokszor tünetmentes marad, és csak az ellés után alakul ki klinikai tőgygyulladás. A környezeti eredetű mastitis elleni sikeres védekezéshez gondosan oda kell figyelni a tehén megfelelő környezetének biztosítására az egész laktációs ciklus során. A környezeti kontamináció megakadályozása a szárazonálló tehenek esetében ugyanolyan fontos, mint a laktáció során..
A környezeti eredetű mastitis elleni védekezés legfontosabb elemei:
- Az alom rendszeres megtisztítása vagy cseréje, pihenőbokszok tisztítása fejésenként,
- A hőstressz csökkentése,
- A szőrök eltávolítása a tőgyről,
- A tőgybimbó traumás sérüléseinek megakadályozása,
- A tőgyödéma csökkentése az ellés körüli időszakban lévő tehenekben a takarmánnyal történő kálium- és a nátriumbevitel szabályozásával,
- Pangóvizes területek kialakulásának megakadályozása,
- A megfelelő lefekvést biztosító pihenőbokszok fenntartása,
- A fagyási sérülések megakadályozása és a legyek számának csökkentése.
JÓ TUDNI
- A szárazonállási időszak a tehén laktációs ciklusának rendkívül fontos része. Ez az időszak lehetővé teszi, hogy a tőgy szövetei meggyógyuljanak és regenerálódjanak, így a következő laktáció megindulásakor optimális legyen a tejtermelés. Egy legalább 40 napos szárazonállási időszakra van szükség az optimális tejtermelés biztosításához. Ha a szárazonállási időszak 40 napnál rövidebb, a következő laktációban alacsonyabb lesz a tejtermelés.
- A szárazra állítási terápia csökkenti az új környezeti fertőzések számát, különösen azoknak a teheneknek az esetében, melyeknél korábban tőgygyulladás vagy magas szomatikus sejtszám fordult elő.