Prof. dr. hab. Łukasz Adaszek¹, Radosław Janecki¹ DVM, Łukasz Mazurek¹ DVM, Michał Ceregrzyn² DVM, Jan Dolezal² DVM, Farkas Szekely² DVM

1. Chair of Epizoology and the Clinic of Infectious Diseases, Department of Veterinary Medicine of the University of Life Sciences in Lublin, ul. Głęboka 30, 20-612 Lublin, Poland
2. MSD Animal Health

Bevezetés

A kullancsok az ember és az állatok külső élősködői, melyek az egész világon előfordulnak. Számos vírus, baktérium és egysejtű parazita terjesztő vektorai. Magyarországon eddig 27 kullancs fajt azonosítottak, melyek közül 21 őshonosnak tekinthető. Hazánkban megtalálható leggyakoribb arakullancs fajok a Dermacentor reticulatus és az Ixodes ricinus (8,13).

Az I. ricinus a Borrelia burgdorferi sensu lato és az Anaplasma phagocytophilum fő terjesztője – e kórokozók borreliosist (Lyme-kór), illetve granulocytás anaplasmosist (7) okoznak emberben és állatokban. A D. reticulatus a Babesia nemzettségbe tartozó protozoákat képes terjeszteni, melyek babesiosist okoznak (10). E kullancsok vektorai lehetnek a Borrelia burgdorferi s.l. nevű kórokozónak is. Amennyiben egy kullancs szervezetében egyszerre többféle kórokozó van jelen, akkor akár egyetlen vérszívás is kevert fertőzések kialakulását eredményezheti (7). A kullancsok különböző kórokozók terjesztésére való képességének molekuláris vizsgálata fontos mindazon potenciális kórokok azonosításához, melyeknek ezek a külső élősködők vektorai lehetnek. Az ilyen típusú monitoring tevékenység nagyon sok értékes információt nyújt a kullancsok által terjesztett betegségek járványtanáról és elősegíti olyan hatékony módszerek kifejlesztését, melyekkel megelőzhető azok terjedése az állat- és a humán populációban.

A jelen vizsgálat célja a Babesia canis, az Anaplasma phagocytophilum, az Ehrlichia canis és a Borrelia burgdorferi s.l. előfordulási gyakoriságának meghatározása volt a Magyarország különböző területeiről származó kutyákról és macskákról gyűjtött kullancsokban.

Anyag és módszer

A vizsgálat a “Protect Our Future Too [„Védd meg a mi jövőnket is”] kampány része volt mely a 2019–2021-es időszakban zajlott. A vizsgálat keretében Magyarország különböző régióiból (Csongrád-Csanád, Baranya, Jász-Nagykun-Szolnok, Somogy, Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Tolna, Békés, Pest, Veszprém, Fejér, Budapest, KomáromEsztergom, Borsod-Abaúj-Zemplén és Győr-Moson-Sopron megyékből) származó 211 kutyáról és 12 macskáról gyűjtött összesen 327 kullancsot vizsgáltuk meg. A kullancsfajok azonosítása a Siuda által leírt azonosítási módszer alapján történt (21). Minden kullancsot molekuláris vizsgálatnak vetettünk alá a B. canis, az A. phagocytophilum, az E. canis és a Borrelia burgdorferi s.l. DNS-ének jelenlétét keresve.

A kullancsok szervezetéből kivont, molekuláris elemzésre használt DNS izolálás Qiagen DNA Mini Kit (Qiagen, Hilden, Németország) használatával történt. A Babesia (18S RNS gén) és az Ehrlichia/Anaplasma (16S RNS gén) genetikai anyagának kimutatása az Adaszek és Winiarczyk (2,3) által leírt módszerrel történt. A Borrelia burgdorferi s.l. genetikai anyagát (16S RNS gén) a Lee et al. (16) által kidolgozott módszerrel mutatták ki. A kórokozók végleges azonosítása a PCR szekvencia-analízissel történt.

Eredmények

A 327 megvizsgált kullancs közül 180-at (18 hím, 151 nőstény, 11 nympha) I. ricinus-ként, 146-ot (111 nőstény, 33 hím, 1 nympha és 1 lárva) pedig pedig D. reticulatus-ként azonosítottunk. Egy kullancs a szállítás közben bekövetkezett károsodás miatt nem volt azonosítható (1. és 2. táblázat).

A Babesia canis DNS-ét a megvizsgált és kizárólag kutyákról gyűjtött D. reticulatus kullancsok 8,5%-ában mutattuk ki. Borrelia DNS-e a megvizsgált, kutyákról gyűjtött és kivétel nélkül I. ricinus-ként azonosított kullancsok 6,1%-ában volt kimutatható. A megvizsgált kullancsok (I. ricinus) 13,5%-a tartalmazott A. phagocytophilum DNS-t (42 rickettsiákkal fertőzött kullancsot kutyákról, 2-t pedig macskákról gyűjtöttek). A Pest megyéből származó kutyákról gyűjtött I. ricinus kullancsok közül mindössze 2 (0,6%) tartalmazott Ehrlichia canis
DNS-t.

A vizsgált kullancsok közül a legnagyobb számú A. phagocytophilum-mal fertőzött kullancs Békés megyében volt (az összes esetek 31,6%-a), ezt követte Győr-Moson-Sopron (30,8%) és Jász-Nagykun-Szolnok (25%) megye (3. táblázat).

A Babesia canissal legnagyobb aránybanfertőzött kullancsot a Baranya (40% 5 vizsgált kullancs), Pest (16.7%), Borsod-Abaúj-Zemplén (13.9%) és Tolna (8.3%) megyéből származó kutyákról gyűjtötték (3. táblázat).

A B. burgdorferi s.l. mikroorganizmussal fertőzött kullancsok legnagyobb százalékát Győr-Moson-Sopron (23,1%), Tolna (16.7%) és Veszprém (10,5%) megyében találták (3. táblázat).

A Csongrád-Csanád (1 kullancs), Somogy (1 kullancs), Szabolcs-Szatmár-Bereg (1 kullancs), Veszprém (2 kullancs) és Győr-Moson-Sopron (4 kullancs) megyéből származó kutyákról gyűjtött kilenc I. ricinus kullancs szervezetében a B. burgdorferi és az A. phagocytophilum DNS-ének együttes jelenléte volt kimutatható.

Megbeszélés

A jelen vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy Magyarországon a kutyákat és a macskákat két fő kullancsfaj – az I. ricinus és a D. reticulatus (1. és 2. ábra) – támadja meg, melyek a B. burgdorferi és az A. phagocytophilum, illetve a B canis terjesztő vektorai. Más európai országokban is ezek az ektoparazita fajok veszélyeztetik a kisállatokat a leggyakrabban (9,11,18,20), noha szórványosan egyéb kullancs fajok is megfigyelhetők kutyákon: I. hexagonus, Rhipicephalus sanguineus, Ixodes canisuga, Haemaphysalis concinna és Dermacentor marginatus (9,11), melyekkel jelen vizsgálat során nem találkoztunk.

A magyarországi kutyákról gyűjtött kullancsok szervezetében leggyakrabban kimutatott kórokozó az A. phagocytophilum, majd a Babesia, a B. burgdorferi és az E. canis volt.

Egészen a legutóbbi időkig úgy gondolták, hogy a magyarországi kutyákban a legjelentősebb kullancs közvetítette betegség a babesiosis (9,17). 2018-ban Geurden és munkatársai (11) arról számoltak be, hogy e protozoon genetikai anyagát a magyarországi kutyákról gyűjtött D. reticulatus kullancsok 18%-ában, a magyarországi macskákról gyűjtött D. reticulatus kullancsoknak pedig a 31%-ában lehetett kimutatni. Jelen vizsgálatunkban a fertőzöttnek talált kullancsok százalékos aránya alacsonyabbnak bizonyult (8,5%), azt azonban figyelembe kell venni, hogy Magyarország egyes régióiban ezt a mutatót nagy változékonyság jellemezte, és az 40% (Baranya megye) és 3,9% (Győr-Moson-Sopron megye) között volt. Ez azt sugallja, hogy a babesiosis kockázatát nem az ország teljes területére vonatkozóan, hanem inkább az egyes régiók vonatkozásában kell tekintetbe venni. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a Babesia DNS jelenléte kimutatható volt a megfigyelésekben szereplő összes megyéből származó kullancsokban, ami alapján Magyarországon a babesiosis endémiásan előforduló betegségnek tekinthető kutyákban.

A jelen vizsgálatban a kutyákról és macskákról gyűjtött kullancsok szervezetében leggyakrabban megtalált kórokozó az A. phagocytophilum volt. Az A. phagocytophilum DNSe a vizsgált kullancsok 13,5%-ában volt kimutatható. Eddig Magyarországon kevés adat állt rendelkezésre a kutyákról és macskákról gyűjtött kullancsok rickettsia fajokkal való fertőzöttségére vonatkozóan. Hornok és munkatársai (14) a városi környezetben gyűjtött Ixodes ricinus kullancsok 8,8%-ában mutatták ki e baktériumok jelenlétét. Ugyanakkor Geurden és munkatársai (11) a kutyákról, illetve macskákról gyűjtött I. ricinus kullancsok 20%-ában, illetve 24%-ában találták meg a rickettsiák genetikai anyagát. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez utóbbi szerzők viszonylag kis számú kullancsot vizsgáltak (50-et kutyákról és 63-at macskákról), ami befolyásolhatta a kapott eredményeket. Összehasonlításképpen: Németországban ez az érték 6,5% (20), Franciaországban 14–20% (11,20), Litvániában 4–7,6% (18), Lengyelországban pedig 10,3% volt (5,25).

Az a tény, hogy a kullancsokban viszonylag magas százalékában találtak A. phagocytophilum fertőzöttséget, egyben azt jelenti, hogy Magyarországon fokozott a granulocytás anaplasmosis kockázata emberekben és állatokban egyaránt (22,23).

Az anaplasmosis első tünetei nem specifikusak. A rickettsiákkal fertőzött kutyák és macskák lázassá, levertté és étvágytalanná válnak. Gyakran figyelhető meg az izmok fájdalmassága és sántaság, ami az ízületek gyulladásának a következménye; további tünetek a nyálkahártyákon kialakuló pontszerű vérzések, a véres bélsár ürítése és az orrvérzés (3. ábra). Az idegrendszeri tünetek kialakulása gyaníthatóan az A. phagocytophilum fertőzések következménye. A beteg állatok hematológiai vizsgálata (az esetek 90%-ában) az enyhétől a súlyos fokúig terjedő thrombocytopeniát és lymphopeniát mutat. A fertőzött állatok kevesebb mint 50%-ában a diagnózis az enyhe-középsúlyos nem-regeneratív, normokróm, normocytaer anaemia (1,24).

Kutyákban és macskákban az A. phagocytophilum fertőzések kezelése doxiciklin (5–10 mg/kg, 12–24 óránként 10 napon át) vagy tetraciklin (22 mg/kg per os, 8 óránként 14–21 napon át) adásából áll (1,24).

A granulocytás anaplasmosis ellen nem léteznek vakcinák. A betegség megelőzése a következőkből áll: 1) a kullancsokkal (I. ricinus) való kontaktus kerülése, 2) kullancs elleni profilaktikus kezelés alkalmazása, és 3) doxiciklin vagy tetraciklinek profilaktikus adása a kemény kullancsokra endémiás területeken való tartózkodás előtt és után (1,24).

Ha összevetjük a saját vizsgálati eredményeinket az irodalmi adatokkal a B. burgdorferi s.l. DNS kullancsokban való kimutathatóságának gyakoriságát illetően, levonhatjuk azt a következtetést, hogy a kullancsok Borrelia spirochaetákkal való fertőzöttségének gyakorisága az utóbbi években nőtt. 2011-ben Rigó és munkatársai (19) a kisemlősökről gyűjtött kullancsok mindössze 0,62%-ában találták meg e baktériumokat, 2012-ben Egyed és munkatársai (6) az Ixodes ricinus kullancsok 2,5%-ában mutatták ki spirochaeták jelenlétét, míg 2018-ban Geurden és munkatársai (11) a kutyákról gyűjtött kullancsok 2%-ában és a macskákról gyűjtött kullancsok 18%-ában találták meg a spirochaeták genetikai anyagát. Saját vizsgálatunkban a Borrelia DNS-e a kizárólag kutyákról gyűjtött megvizsgált kullancsok 6,5%-ában volt kimutatható. Várhatóan – a Babesia canis-hoz hasonlóan – a Borrelia mikroorganizmusokkal fertőzött kullancsok százalékos aránya is jelentős különbségeket mutat a földrajzi régiótól, sőt akár még az adott ország mikrorégióitól függően is. A mi vizsgálatunkban például Pest megyében a megvizsgált kullancsok 5,3%-ában lehetett kimutatni e baktériumok genetikai anyagát, míg Hornok és munkatársai (14) azt találták, hogy Budapesten, városi környezetben a borreliákkal fertőzött I. ricinus kullancsok százalékos aránya 40,8% volt. Ez utóbbi szerzők szerint továbbá az e baktériumokkal fertőzött külső élősködők százalékos aránya sokkal magasabb volt a temetőkben, mint az erdőkben.

Hangsúlyozni kell, hogy saját vizsgálatunkban csak I. ricinus kullancsokban tudtuk kimutatni a B. burgdorferi s.l. DNS-ének jelenlétét – ezek a kullancsok az ember és az állatok borreliosisának fő terjesztő vektorai. Annak dacára, hogy egyes beszámolók szerint D. reticulatus kullancsokban is meg lehetett találni a spirochaeta DNS-ét, úgy tűnik, hogy ez a kullancsfaj csak marginális szerepet játszik a borreliosis terjesztésében (15).

A kutyákról gyűjtött I. ricinus kullancsok közül mindössze kettő bizonyult pozitívnak E. canis-ra. Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük a tényt, hogy e mikroorganizmus fő vektorai a Rhipicephalus kullancsok (13), amelyeket a mi vizsgálatunkban nem lehetett kimutatni. E kórokozót azonban megtalálták a Dermacentor spp. és az Ixodes spp. kullancsokban is, ami alapján e kullancsok a monocytás ehrlichiosis lehetséges vektorai (12).
Az, hogy a saját vizsgálatunkban is kimutattuk az E. canis DNS-ét Ixodes kullancsokban, valamint az a tény, hogy E. canis ellenanyagokat már korábban kimutattak a Magyarországról származó kutyák vérében (7), egyaránt arra utal, hogy ez a betegség az egész ország területén kockázatot jelent a kutyák számára.

Az elemzett 327 kullancs közül mindössze 9 esetében lehetett kimutatni A. phagocytophilum és B. burgdorferi s.l. kevert fertőzést, ami 2,75%-os aránynak felel meg. Noha ez az arány alacsonynak tűnik, nem szabad elfelejteni, hogy egy kullancs egyidejűleg több kórokozót is átterjeszthet az állatokra. Az ilyen kevert fertőzések lehetőségét mindig figyelembe kell venni a praxisban, különösen a kezelésre nem reagáló anaplasmosis vagy a
borreliosis esetekben.

Összefoglalva: az e cikkben bemutatott vizsgálat igazolta, hogy Magyarországon endémiásan előfordulnak A. phagocytophilum, B. burgdorferi és B. canis protozoákkal fertőzött kullancsok. Saját megfigyeléseinknek az előző évekből származó irodalmi adatokkal való összevetéséből levonható a következtetés, hogy a kórokozókkal fertőzött kullancsok százalékos aránya emelkedőben van, ami azt jelenti, hogy kutyákban nő a granulocytás anaplasmosis, a Lyme-kór és a babesiosis klinikai eseteinek a száma. Ha folyamatosan nyomon követjük az kullancsfajok és az általuk hordozott kórokozók előfordulását és térképeket készítünk azoknak az ország egyes területein való előfordulásáról, az megkönnyíti a kullancsok közvetítette betegségekre vonatkozó járványtani helyzet elemzését és hozzájárul e betegségek hatékonyabb diagnosztizálásához, terápiájához és megelőzéséhez.

Irodalom

1. Adaszek Ł., Górna M., Skrzypczak M., Buczek K., Balicki I., Winiarczyk S.: Three clinical cases of Anaplasma phagocytophilum infection in cats in Poland. J. Feline Med. Surg. 2013, 15, 333–337.
2. Adaszek Ł., Winiarczyk S.: Molecular characterization of Babesia canis canis isolates from naturally infected dogs in Poland. Vet. Parasitol. 2008, 152, 235–241.
3. Adaszek Ł., Winiarczyk S.: Molecular characterization of Babesia canis canis isolates from naturally infected dogs in Poland. Vet. Parasitol. 2008, 152, 235–241.
4. Dunaj J., Trzeszczkowski A., Moniuszko-Malinowska A., Rutkowski K., Pancewicz S.: Assessment of tick-borne pathogens presence in Dermacentor reticulatus ticks in northeastern Poland. Adv. Med. Sci. 2021, 66, 113–118.
5. Dzięgiel B., Kubrak T., Adaszek Ł., Dębiak P., Wyłupek D., Bogucka-Kocka A., Lechowski J., Winiarczyk S.: Prevalence of Babesia canis, Borrelia burgdorferi sensulato, and Anaplasma phagocytophilum in hard ticks collected from meadows of Lubelskie Voivodship (eastern Poland). Bull. Vet. Inst. Pulawy 2014, 58, 29–33.
6. Egyed L., Élő P., Sréter-Lancz Z., Széll Z., Balogh Z., Sréter T.: Seasonal activity and tick-borne pathogen infection rates of Ixodes ricinus ticks in Hungary. Ticks Tick Borne Dis. 2012, 3, 90–94.
7. Farkas R., Gyurkovszky M., Lukács Z., Aladics B., Solymosi N.: Seroprevalence of some vector-borne infections of dogs in Hungary. Vector Borne Zoonotic Dis. 2014, 14, 256–260.
8. Földvári G., Farkas R.: Ixodid tick species attaching to dogs in Hungary. Vet. Parasitol. 2005, 129, 125–131.
9. Földvári G., Hell E., Farkas R.: Babesia canis canis in dogs from Hungary: detection by PCR and sequencing. Vet. Parasitol. 2005, 127, 221–226.
10. Földvári G., Široký P., Szekeres S., Majoros G., Sprong H.: Dermacentor reticulatus: a vector on the rise. Parasit. Vectors 2016, 9, 314.
11. Geurden T., Becskei C., Six R.H., Maeder S., Latrofa M.S., Otranto D., Farkas R.: Detection of tick-borne pathogens in ticks from dogs and cats in different European countries. Ticks Tick Borne Dis. 2018, 9, 1431–1436.
12. Hornok S., de la Fuente J., Horváth G., Fernández de Mera I.G., Wijnveld M., Tánczos B., Farkas R., Jongejan F.: Molecular evidence of Ehrlichia canis and Rickettsia massiliae in ixodid ticks of carnivores from South Hungary. Acta Vet. Hung. 2013, 61, 42–50.
13. Hornok S., Kováts D., Horváth G., Kontschán J., Farkas R.: Checklist of the hard tick (Acari: Ixodidae) fauna of Hungary with emphasis on host-associations and the emergence of Rhipicephalus sanguineus. Exp. Appl. Acarol. 2020, 80, 311–328.
14. Hornok S., Meli M.L., Gönczi E., Halász E., Takács N., Farkas R., Hofmann-Lehmann R.: Occurrence of ticks and prevalence of Anaplasma phagocytophilum and Borrelia burgdorferi s.l. in three types of urban biotopes: forests, parks and cemeteries. Ticks Tick Borne Dis. 2014, 5, 785–789.
15. Kohn M., Krücken J., McKay-Demeler J., Pachnicke S., Krieger K., von SamsonHimmelstjerna G.: Dermacentor reticulatus in Berlin/Brandenburg (Germany): Activity patterns and associated pathogens. Ticks Tick Borne Dis. 2019, 10, 191–206.
16. Lee S.H., Healy J.E., Lambert J.S.: Single core genome sequencing for detection of both Borrelia burgdorferi sensu lato and relapsing fever Borrelia species. Int. J. Environ. Res. Public Health 2019, 16, 1779.
17. Máthé Á., Vörös K., Papp L., Reiczigel J.: Clinical manifestations of canine babesiosis in Hungary (63 cases). Acta Vet. Hung. 2006, 54, 367–385.
18. Namina A., Capligina V., Seleznova M., Krumins R., Aleinikova D., Kivrane A., Akopjana S., Lazovska M., Berzina I., Ranka R.: Tick-borne pathogens in ticks collected from dogs, Latvia, 2011–2016. BMC Vet. Res. 2019, 15, 398.
19. Rigó K., Gyuranecz M., Tóth A.G., Földvári G.: Detection of Borrelia burgdorferi sensu lato and Anaplasma phagocytophilum in small mammals and ectoparasites in Hungary. Vector Borne Zoonotic Dis. 2011, 11, 1499–1501.
20. Schreiber C., Krücken J., Beck S., Maaz D., Pachnicke S., Krieger K., Gross M., Kohn B., von Samson-Himmelstjerna G.: Pathogens in ticks collected from dogs in Berlin/Brandenburg, Germany. Parasit Vectors. 2014, 7, 535.
21. Siuda K.: Kleszcze (Acari, Ixodida) Polski. Cz. 2, Systematyka i rozmieszczenie. Polskie Towarzystwo Parazytologiczne, Warszawa 1993.
22. Sréter T., Kálmán D., Sréterné Lancz Z., Széll Z., Egyed L.: Babesia microti and Anaplasma phagocytophilum: two emerging zoonotic pathogens in Europe and Hungary. Orv. Hetil. 2005, 146, 595–600.
23. Sréter T., Sréter-Lancz Z., Széll Z., Kálmán D.: Anaplasma phagocytophilum: an emerging tick-borne pathogen in Hungary and Central Eastern Europe. Ann. Trop. Med. Parasitol. 2004, 98, 401–405.
24. Teodorowski O., Winiarczyk S., Debiak P., Skrzypczak M., Mazurek Ł., Adaszek Ł.: Clinical course of granulocytic anaplasmosis in hunting dogs. Pol. J. Vet. Sci. 2021, 24, 175–178.
25. Wójcik–Fatla A., Szymańska J., Wdowiak L., Buczek A., Dutkiewicz J.: Coincidence of three pathogens (Borrelia burgdorferi sensu lato, Anaplasma phagocytophilum and Babesia microti) in Ixodes ricinus ticks in the Lublin macroregion. Ann. Agric. Environ. Med. 2009, 16, 151–158.

Összefoglalás

A vizsgálat célja az Anaplasma phagocytophilum, a Borrelia burgdorferi sensu lato, az Ehrlichia canis és a Babesia canis előfordulási gyakoriságának meghatározása volt a kutyákról és macskákról gyűjtött Ixodes ricinus és Dermacentor reticulatus kullancsokban Magyarországon. A gyűjtött 327 kullancs közül 146-ot D. reticulatus-ként, 180-at pedig I. ricinus-ként azonosítottunk. Egy kullancs faját nem sikerült meghatározni. A B. canis, a B. burgdorferi s.l., az E. canis és az A. phagocytophilum DNS-ét a kullancsok 8,5%-ában, 6,1%-ában, 0,6%-ában, illetve 13,75%-ában sikerült kimutatni. A B. burgdorferi s.l. és az A. phagocytophilum okozta társfertőzés 9 I. ricinus kullancsban volt megállapítható. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az ember és az állatok kullancs közvetítette betegségei kockázatának kitett területeket a klinikai gyakorlatban is figyelembe kell venni Magyarországon. Vizsgálatunk arra is fényt derített, hogy az A. phagocytophilum egy terjedőben lévő kórokozó, melyet kullancsok terjeszthetnek Magyarországon.

Kulcsszavak: Ixodes ricinus, Dermacentor reticulatus, kutya, macska, kullancsok közvetítette betegségek.

1. táblázat. A megvizsgált Ixodes ricinus minták száma (N)* állatfajonként és a kórokozókra
2. pozitív kullancsminták száma (N)

Állatfaj	Ixodes ricinus (n)	A. phagocytophilum	B. burgdorferi s.l.	E. canis
Kutya	169	42	20	2
Macska	11	2	0	0
Összesen	180	44	20	2

2. táblázat. A megvizsgált Dermacentor reticulatus minták száma (N)* állatfajonként és a Babesia canis-ra pozitív kullancsminták száma (N)

Állatfaj	Dermacentor reticulatus (N)	B. canis
Kutya	142	28
Macska	2	0
Összesen	146	28

3. táblázat. A Babesia canis, az Anaplasma phagocytophilum, a Borrelia burgdorferi s.l. és az Ehrlichia canis előfordulási gyakorisága a kutyákról és macskákról gyűjtött kullancsokban Magyarország egyes régióiban

Az ábrák címei

1. ábra. Az Ixodes ricinus kifejlett nősténye
2. ábra. A Dermacentor reticulatus kifejlett nősténye
3. ábra. Orrvérzés egy A. phagocytophilum-mal fertőzött kutyánál