Ha egy állományban felüti a fejét a járvány, az sok pénzbe kerül és veszélyezteti a profitot.

Az állomány méretével növekszik a fertőzés behurcolásának és állományon belüli terjedésének a kockázata. A nagyobb állományokban általában több állatot vásárolnak és több az állatok között az érintkezés. Ezért nagyobb a betegségek behurcolásának a kockázata és a betegségek gyorsabban is terjednek az állományban.

Az MSD költséghatékony megoldást kínál az alábbiak elkerülésére:

• Csökkent termelékenység a tejtermelésben és a hízlalásban
• Későbbre tolódott laktáció
• Hosszabb hízlalási idő
• Rosszabb tej- és húsminőség
• Csökkent hízlalási teljesítmény
• Idő előtti elhullás.

Tudta?

A borjúkorban betegen töltött napok egy életen át negatív hatással vannak a termelékenységre. Egy tejhasznú üszőborjúnál minden egyes betegen töltött nap akár 120 kg-mal kevesebb tejet jelenthet az első laktációban. Egy tüdőgyulladással kezelt hízóborjúnak akár 2 hónappal többre is szüksége lehet a vágósúly eléréséhez, de a betegség miatt a csoportban a többi, ún. „kontakt” állatnál is kitolódhat a vágási súly elérése – akár 1 hónappal is – annak ellenére, hogy nem volt szükségük kezelésre. Plusz takarmányköltséget jelent, hogy ezeket az állatokat legalább egy hónappal tovább kell etetni. A vakcinázási programok kidolgozása és a protokollok betartása alapvető stratégiai elemei a védekezésnek.

A vakcinázás fő célja:

• Az ellenállóképesség fokozása
• A betegség terjedésének csökkentése
• A (szubklinikai) betegség következményeinek csökkentése
• A betegségtől való mentesítés
• Az antibiotikum-használat és az állatorvosi költségek csökkentése
• Az élelmiszerbiztonság növelése
• Biztonságos és hatékony védelem az állományban.