HOGYAN TERJED A VÍRUS?
A BVD vírus az állományon belül főleg a fertőzött szarvasmarhák közötti „orr az orrhoz” érintkezés útján terjed. A fertőzés terjedését elősegíti a szomszédos állományok fertőzött állataival való érintkezés, illetve a fertőzött állatokkal való kontaktus állatvásárokon vagy kiállításokon, illetve szállítás közben. Az állatok közvetett úton is fertőződhetnek szennyezett eszközök, más állatfajok, például juhok, illetve a gazdaságba belépő látogatók közvetítésével.
Mit értünk átmenetileg fertőzött (ÁF) állaton?
Ha fogékony (F) állatok kerülnek érintkezésbe a vírussal, azok egy 2-3 hetes időszakra átmenetileg fertőzötté (ÁF) válnak. A legtöbb felnőtt szarvasmarha nem mutat a fertőzöttségre utaló nyilvánvaló tüneteket. Amint az állatok elkezdenek ellenanyagokat termelni a BVD vírussal szemben, gyorsan felgyógyulnak és egész életükre szóló immunitásra tesznek szert a vírussal szemben. A betegségből felgyógyult (GY) anyaállatok borjai a kolosztrummal maternális ellenanyagokra (ME) tesznek szert a BVD-vel szemben, mely ellenanyagok akár 10 hónapon át is perzisztálhatnak a véráramban. Ez idő elteltével az állatok ismét fogékonnyá válnak a vírusra és – ha találkoznak azzal – megfertőződhetnek.
E fertőzés gyakran nem jár semmilyen nyilvánvaló klinikai tünettel. A BVD-vel átmenetileg fertőzött állatok immunrendszere felismeri a betegséget, és ellenanyagok termelésével reagál arra. Az ÁF állatok a fertőződéskor pozitív teszteredményt adnak a vírusra, de a fertőződés után 3 héttel vírus-negatívvá válnak. Ha az ÁF állatok egyszer már megszabadultak a vírustól, többé már nem jelentenek fenyegetést az állomány többi részére. A perzisztensen fertőzött (PF) állatok többsége olyan tehenektől születik, amelyek a vemhességük első 4 hónapjában átmenetileg fertőzöttek voltak. Ezért fontos megvédeni a teheneket a fertőződéstől a vemhesség idején.
JÓ TUDNI
A betegségből felgyógyult (GY) anyaállatok borjai a kolosztrummal maternális ellenanyagokra (ME) tesznek szert a BVD-vel szemben, mely ellenanyagok akár 10 hónapon át is perzisztálhatnak a véráramban. Ez idő elteltével az állatok ismét fogékonnyá válnak a vírusra és – ha találkoznak azzal – megfertőződhetnek.
Mit értünk perzisztensen fertőzött (PF) állaton?
Perzisztens fertőzöttség akkor alakul ki, ha egy tehén a vemhessége első 4 hónapjában fertőződik első ízben a BVD-vel. A méhében fejlődő borjú a vírussal perzisztensen fertőzötten születik, majd a születése után nagy mennyiségben üríti a vírust. A perzisztensen fertőzött (PF) állatok klinikailag normálisnak tűnhetnek, de jelentős fertőzési forrást jelentenek a gazdaságokban. Az ilyen állatok mindig pozitív teszteredményt adnak a vírusra.
Ha egy fogékony tehén vemhes, amikor átmenetileg fertőzötté válik, a vírus átjuthat a placentán és károsíthatja a fejlődő magzatot. Ha ez a vemhesség korai szakaszában (a 0. és a 40. nap között) következik be, a magzat elhalhat, mumifikálódhat vagy vetélés következhet be. Ha a fertőződés a vemhesség középső szakaszán (a 40. és a 120. nap között) következik be, még mielőtt a magzat működőképes immunrendszere kialakulna, a magzat nem képes „idegenként” felismerni a vírust és nem tud olyan ellenanyagokat termelni, amelyek eltávolítanák a vírust a szervezetéből. Az ilyen borjak BVD-vel perzisztensen fertőzöttként (PF) születnek, és nyálukkal, bélsarukkal, tejükkel, spermájukkal és más váladékaikkal életük teljes hátralévő szakaszában nagyon nagy mennyiségben ürítik a vírust. Ha a fertőződés a vemhesség késői szakaszában (a 120. és a 280. nap között) következik be, a borjú a születést követően gyenge lehet vagy születési rendellenességeket mutathat.
MIK A TÜNETEK?
A fertőzöttségre utaló jelek közé tartoznak a fertilitási problémák (mint a vetélés és a gyenge fertilitás), valamint a gyenge immunválasz. E gyenge immunválasz fogékonnyá teszi a fertőzött állatokat minden más betegségre. Ha a tehén a vemhessége idején fertőződik, perzisztensen fertőzött (PF) borjút fog elleni, amely nagy mennyiségben terjeszti át a vírust a többi állatokra. A PF borjak esetenként kicsik, gyengék és rosszul fejlettek, de gyakoribb, hogy egészségesnek tűnnek és fertőzöttségük észrevétlen marad az állományban.
A BVD vírus a PF állatoknál egy halálos kimenetelű nyálkahártya-betegség (MD) kialakulását is előidézheti, amely véres hasmenés, láz, szájnyálkahártya-elváltozások, valamint a szutyakon, az orron, a csülkök peremén és az ujjak közötti hasadékban kialakuló fekélyek jellemeznek. Az ilyen állatok általában 3 héten belül elhullnak.
Tenyészállatokban a BVDV embrióra/magzatra gyakorolt hatása attól függ, hogy a fertőzés a vemhesség mely stádiumában következik be.
A termékenyítés és a vemhesség 120. napja között bekövetkezett fertőződés következményei:
- a fogamzás elmaradása,
- embrióelhalás,
- magzatelhalás,
- perzisztensen fertőzött (PF) borjak.
A vemhesség 120. napja után bekövetkezett fertőződés következményei:
- vetélés,
- halvaszületés,
- a magzat fejlődési rendellenességei.
HOGYAN DIAGNOSZTIZÁLJUK A BVD-T?
Ha Ön a BVD bármely tünetét észleli, a legjobb megoldás, ha beszél állatorvosával, aki a legmegfelelőbb intézkedést javasolja Önnek.
A BVD megelőzésével és leküzdésével kapcsolatos intelligens döntések meghozatalához fontos ismerni a gazdaság BVD státuszát. Mivel a BVD hatásai hasonlíthatnak számos más betegségéhez, ezért Ön esetleg nem ismeri fel állománya fertőzöttségét, ha nem végez diagnosztikai teszteket.
Ha az Ön állományát korábban soha nem tesztelték BVD-re, és Ön jelenleg nem vakcinázza az üszőket és a teheneket BVD ellen, a legjobb megoldás, ha először egy egyszerű szűrővizsgálatot végez a vírussal szembeni ellenanyagok kimutatása céljából.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A DIAGNOSZTIKAI MÓDSZEREKRŐL
A BVD kezdeti diagnózisa felállítható a klinikai tünetek alapján. A diagnózis laboratóriumi vizsgálatokkal történő megerősítésére azonban rendszerint szükség van. E célból a vetélt magzatok vagy az elhullott állatok szerveiből kell mintákat beküldeni, és azokat kórszövettani, vírusizolálási és PCR módszerekkel kell megvizsgálni. A legtöbb esetben a szerológia a diagnózis felállításának legfontosabb eszköze. Az ellenanyagtiterek mérésére legfőképpen vírusneutralizációs (VN) és ELISA teszteket használnak. Az előbbit leginkább kutatóközpontokban használják, míg az utóbbi a diagnosztikai intézetekben használatos elsőként választott módszerként. Az ellenanyagszint meghatározásához vérsavó- és elegytej-minták használhatók.
Az antigén-kimutató ELISA tesztekhez egyedi vérsavómintákat használnak. A vérmintákat a kolosztrumfelvétel előtt, illetve 6 hónaposnál idősebb állatoktól kell venni, hogy meggátolható legyen a maternális eredetű ellenanyagok antigén-kimutatást zavaró hatása. A vírusantigén vérsavómintákban vagy elegytej-mintákban való kimutatására újonnan kifejlesztett PCR technikák is használhatók. Nemrég egy olyan új egyedi tesztet fejlesztettek ki, amely a kolosztrumfelvétel után is képes kimutatni a vírusantigént a fülporcból vett mintákban. E teszt megoldást jelenthet a maternális eredetű ellenanyagok zavaró hatásával kapcsolatos problémák leküzdésére.
HOGYAN VÉDEKEZZÜNK A BVD ELLEN SZARVASMARHÁKBAN?
A PF állatok eltávolítása csökkenti az állományban keringő vírus mennyiségét. Ez azonban nem elég. A vírus ugyanis a PF állatok eltávolítását követően az átmenetileg fertőzött állatok révén is tovább cirkulálhat az állományban. Fontos tudni, hogy ha a tehenek nem védettek a fertőződés ellen a vemhesség idején, a vemhesség első 4 hónapjában bekövetkező átmeneti fertőzöttség további PF borjak születését eredményezheti.
A BVD elleni védekezés leghatásosabb módja az állományon belül a tesztelés és a PF hordozó állatok eltávolítása, a vemhes tehenek megvédése és a szigorú járványvédelmi intézkedések gondos alkalmazása. Azok az állományok, amelyekben PF állatok maradnak, nagy veszélyt jelentenek a szomszédos állományok járványvédelmére nézve.
Ha Ön egy BVD elleni védekezési programot tervez indítani az állományában, ez a betegség természetének és az ellene való védekezéshez rendelkezésre álló eszközök alapos megismerésével kezdődik.