MI OKOZZA A BETEGSÉGET?
A béltraktust megbetegítő bármely mikroorganizmus (enteropatogén) előidézhet újszülöttkori hasmenést.
E kórokozók egymáshoz viszonyított előfordulási gyakoriságában ugyan földrajzi különbségek vannak,
de a legtöbb területen az enterotoxin-termelő Escherichia coli, a rotavírus, a coronavírus,
a Clostridium perfringens és a Cryptosporidium parvum okoz a leggyakrabban
hasmenéshez vezető fertőzéseket.
Fertőző kórokozók
Az újszülöttkori hasmenés kialakulásában gyakran
a fenti kórokozók közül több mint egy játszik szerepet, és a legtöbb járványeset összetett kóroktanú (multifaktoriális). Az egy adott hasmenés járvány kialakulásáért felelős, konkrét kórokozók azonosítása fontos lehet a specifikus terápia és kezelés érdekében.
Az újszülöttkori hasmenés kóroktana összetett,
és a kialakuló hasmenés lefolyása és súlyossága függ a jelen lévő kórokozóktól, a borjak általános állapotától és fogékonyságától, a környezet minőségétől (stressztényezők), az időjárás viszontagságaitól való védelemtől, a kolosztrum- menedzsment minőségétől, a táplálástól (elégtelen vagy nem megfelelő takarmány) és a gazdaságban foganatosított megelőző intézkedések általános szintjétől.
A borjakban hasmenést okozó leggyakoribb kórokozók:
Vírusok
Rotavírus
Coronavírus
Baktériumok
Escherichia coli
Clostridium perfringens A, B, C
Salmonella spp.
Paraziták (egysejtűek)
Cryptosporidium parvum (cryptosporidiumok)
Eimeria spp. (kokcidiumok)
Giardia duodenalis
JÓ TUDNI
Hasmenést több vírus, baktérium és parazita okozhat, és az adott gazdaságban problémát okozó kórokozó
diagnosztizálását nem lehet kizárólag a klinikai tünetekre alapozni, hanem a fertőződés idejét is
tekintetbe kell venni.
Egy példa:
Ha a fertőzöttség tünetei leggyakrabban 7-10 napos korban jelentkeznek, egy nagyobb borjúcsoport betegedik meg, az elhullás minimális, a bélsár szürkés vagy bézs színű, gyakran vért és nyálkát
is tartalmaz, és a borjak nem reagálnak az antibiotikum-kezelésre,
ez rendszerint egy Cryptosporidium parvum nevű parazita okozta
fertőzésnek (cryptosporidiosis) felel meg.
E kórokozók többsége a bélcsatornában okoz károsodást. Itt több mechanizmus is szerepet játszhat, melyek mindegyike hasmenést okoz:
- A kórokozók a bélcsatornát bélelő hámsejtek működészavarát idézik elő.
- A kórokozók elpusztíthatják a bélhámsejteket.
- A kórokozók behatolhatnak a bélnyálkahártya mélyebb rétegeibe, és gyorsan károsíthatják azokat.
A legtöbb esetben ajánlott ezt a szituációt a lehető leghamarabb megoldani, amihez a kórokozók mielőbbi azonosítása szükséges.
HOGYAN TERJED A FERTŐZÉS?
Minden enteropatogénre igaz, hogy az egészséges
felnőtt szarvasmarhák hordozhatják azokat és
időszakonként üríthetik bélsarukkal az adott
mikroorganizmust. Az ürítés az ellés körüli időben
fokozódhat, és az első laktációs tehenekben
gyakoribb lehet. Ennek eredményeképpen
szennyeződhet az elletőistálló és fertőződhet
az anyaállat tőgye és hüvelynyílása.
A további fertőzési források közé tartozik az
egészséges borjak bélsara, valamint a hasmenéses
borjak bélsara, amely a fertőzés lefolyásának már
korai szakaszában nagy számban tartalmazhatja
a mikroorganizmusokat. Már néhány hasmenéses
borjú is a borjúnevelő terület súlyos szennyeződését okozhatja. A fertőzés a bélsár szájba kerülése révén, a bélsárból keletkező aeroszollal és ─ a coronavírus
esetében ─ légúti aeroszollal terjed.
MIK A KLINIKAI TÜNETEK?
A klinikai tünetek súlyosságában és a klinikai betegség lefolyásában jelentős különbségek lehetnek a
betegséget kiváltó kórokozóktól függően. A hasmenés bármely tünetének észlelésekor a legjobb
megoldás időben beavatkozni a betegség kezelése érdekében, hogy elkerülhetők legyenek
a további egészségügyi komplikációk és az állományban való terjedés.
A borjak rendszerint levertek, gyengék, takarmányfelvételük (vagy tej-, illetve tejpótló felvételük) csökken, bélsaruk színe és állaga megváltozik (a bélsár pépessé vagy vízszerűvé válhat és nyomokban nyálkát vagy vért tartalmazhat), a gáttájék, a hátulsó végtagok és
a tartási környezet bélsárral szennyezett. Súlyosabb esetekben kiszáradás (folyadékveszteség) és elhullás is bekövetkezhet.
A betegség azonban hirtelen elhullásra is vezethet, még klinikai tünetek hiányában is (a borjak reggel még esznek, délutánra viszont elhullanak), különösen ősszel és télen, amikor egy csoportban több borjú is elhullhat a hét folyamán.
FONTOS!
Az újszülöttkori, fertőző hasmenésre utaló egyértelmű jel a borjú testhőmérsékletének megemelkedése (>39,5 °C).
HOGYAN LEHET DIAGNOSZTIZÁLNI AZ
ÚJSZÜLÖTTKORI HASMENÉST?
A hasmenés végleges oktani diagnózisát nem lehet egyedül a klinikai tünetek alapján felállítani.
Az adott gazdaság betegségekre vonatkozó kórtörténete, a megbetegedett állat(ok) életkora és
a klinikai tünetek lehetővé teszik egy feltételes diagnózis felállítását.
A betegséget kiváltó kórokozók azonosítására használható a klinikai tünetek vizsgálata, kórbonctani vizsgálat végzése az állat elhullása esetén, vagy minták (bélsár, vérminták, a kórboncoláskor gyűjtött szövetminták) vétele és laboratóriumi vizsgálatra való beküldése.
A mintavétel után 15 percen belül eredményt adó gyors telepi
diagnózis céljára a friss bélsárból végbéltamponnal vett mintákat
vizsgálnak meg különböző diagnosztikai tesztekkel az Escherichia
coli, a rotavírusok, a coronavírusok, a Cryptosporidium parvum
és a Clostridium perfringens közvetlen kimutatása céljából.
HOGYAN LEHET VÉDEKEZNI
AZ ÚJSZÜLÖTTKORI HASMENÉS ELLEN?
Az adott gazdaságban a borjakat megbetegítő kórokozók ismerete kulcsfontosságú a megfelelő
kezelési és megelőzési stratégiák kiválasztásához.
A kezelés magában foglalja a kórokozó eltávolítását, valamint
a beteg állatok folyadék-, sav-bázis- és elektrolit-egyensúlyának helyreállítását és fenntartását szájon át és parenterálisan adott folyadékterápiával.
Vírusos betegségek esetén az egyetlen mód az újszülött borjak megbetegedésének megakadályozására a jó kolosztrum-menedzsment (mivel a kolosztrum anyai eredetű ellenanyagokat tartalmaz) és a megelőzési módszerek minden szinten történő alkalmazása, beleértve az anyaállatok megfelelő vakcinázását.
Azok a borjak, amelyek nem kapják meg a kolosztrumot,
erősen fogékonyak a fertőzések minden típusára, beleértve
az enteropatogénekkel való fertőzéseket is, és súlyos gyakran
halálos kimenetelű betegségek alakulnak ki náluk.
A parazitás betegségek (a cryptosporidiosis és a kokcidiózis) kezeléséhez és megelőzéséhez szükséges az e parazitás fertőzések elleni védekezést szolgáló megfelelő gyógyszerek kiválasztása.
Egy másik fontos dolog a cryptosporidiosis és a kokcidiumok elleni
küzdelemben a környezet megtisztítására és a borjak kezelésére
használt eszközök fertőtlenítésére használandó megfelelő
fertőtlenítőszer kiválasztása. A telepeken sokszor azt látjuk, hogy
az alkalmazott fertőtlenítőszerek nagyon hatékonyak a vírusok és
a baktériumok ellen, de egyáltalán nincs hatásuk a paraziták
(a kokcidiumok és a cryptosporidiumok) ellen. Az említett parazitás
fertőzések esetében különösen fontos az alapos mechanikai tisztítás
és a megfelelő fertőtlenítőszer kiválasztása.
A vírusos betegségekhez hasonlóan a baktériumos betegségek megelőzéséhez jó kolosztrum-menedzsment és az anyaállatok preventív vakcinázása ajánlott. Ennek oka, hogy egyes kórokozó baktériumok (Escherichia coli, Clostridium perfringens) gyorsabban megölhetik a borjakat, mint ahogyan a kezelés hatása kezdene kialakulni.
MEGJEGYZÉS
Az újszülött borjakban kialakuló hasmenés összetett természete miatt a teljes körű megelőzés nem lenne reális elvárás.
A legfontosabb cél a gazdasági veszteségek megelőzése. A klinikai betegség kialakulása és az elhullási arány a fertőző
ágenseknek való kitettség és a borjú ellenálló képessége közötti egyensúlytól függ. Több általános alapelv
azonban minden állományra vonatkozik a megelőzés tekintetében.
A megelőzés alapelvei:
- A jó általános higiéniai színvonal fenntartása, különösen az elletőistállókban és a borjúnevelő területeken.
- Csökkenteni kell az újszülött borjak kórokozóknak való kitettségét az elletőistállók, a borjúnevelő területek és a betegistállók telepen belüli elkülönítésével.
- Kerülni kell az újszülött borjak idősebb borjakkal való összekeverését.
- Jó kolosztrum-menedzsmentet kell biztosítani.
- Összpontosítani kell a megfelelő takarmányozásra.
- A borjak immunitását az anyaállatok átfogó, a vakcinázást is magukban foglaló megelőzési programjainak bevezetésével kell erősíteni.
ÖSSZEFOGLALVA:
Hogyan kezeljük a hasmenés okozta problémát 4 lépésben?
1. Határozzuk meg a hasmenés valószínű kiváltó okait!
A járványtani nyomozás kulcsfontosságú a hasmenéses probléma lehetséges okainak azonosításához. A gazdaság alapos elemzését követően fel lehet állítani a hasmenés lehetséges okainak listáját.
A sikeres értékeléshez legalább a következők ismerete szükséges:
- a megbetegedett borjak életkora,
- a kolosztrumitatás minősége,
- az alkalmazott borjútakarmányozási program,
- a jelenlegi elhelyezési körülmények,
- betegségek korábbi előfordulása a gazdaságban,
- a jelenleg alkalmazott kezelési eljárások,
- a menedzsmentben tett bármely változtatás, amely a járványkitörés egyik oka lehet (például a személyi állományban és a tartási rendszerben bekövetkezett változások, fertőtlenítés), stb.
2. A kórokozó(k) azonosítása
A betegséget előidéző kórokozóktól függően eltérő kezelésre lehet szükség.
3. A kolosztrum-menedzsment értékelése
A kolosztrum minőségének és felvételének elemzése kulcsfontosságú. A borjú egészsége szempontjából létfontosságú, hogy időben (lehetőleg a születés után 2 órán belül) megfelelő mennyiségben felvegyen kitűnő minőségű kolosztrumot.
A kolosztrum nem csak a szükséges táplálóanyagokkal, vitaminokkal, ásványi anyagokkal és energiával látja el a borjút, hanem egyúttal olyan anyai eredetű ellenanyagokkal is, amelyek védelmet nyújtanak a bélcsatornából a borjú szervezetébe bejutó kórokozók ellen.
A megfelelő kolosztrumitatás kulcsfontosságú ahhoz, hogy a borjú hozzájusson a lehető legmagasabb szintű immunitáshoz.
A kolosztrum minősége refraktométerrel értékelhető, a borjaktól
2-6 napos korban vett vérminták összfehérje-szintjének meghatározásával vagy a minták immunglobulin-szintjeinek laboratóriumi meghatározásával. Fontos ellenőrizni és megfelelően bizonyítani, hogy a kolosztrum-menedzsment minden szükséges lépését helyesen elvégezték-e.
4. A kezelés és a megelőzés meghatározása
A javítandó területek meghatározása, beleértve a kezelési és a hosszú távú, átfogó megelőzési programok elkészítését. Ez magában foglalja az állathigiénia, a tartás és a kolosztrumitatás javítását, valamint
a kórtani eredményekre alapozott vakcinázást az állomány további fertőzéstől való megvédésének érdekében.
JÓ TUDNI
Míg a hasmenés gyógykezelése terén tett előrelépések növelhetik
a borjak túlélési arányát, a megelőző intézkedések javításának gazdasági haszna messze meghaladja a gyógykezelését.
Hogyan segíthet Önnek az MSD Animal Health
a gazdaságában jelentkező hasmenéses megbetegedések
elleni védekezésben?
Az MSD hosszú időre visszatekintő kapcsolatot ápol az állatorvosokkal és a szarvasmarha
tartókkal világszerte. A hasmenéses betegségek esetében segíteni tudunk Önnek azonosítani
az Ön gazdaságában jelen lévő kórokozókat (a hasmenést okozó kórokozók gyorstesztekkel
való kimutatása az istállóban, laboratóriumi vizsgálatok minősített laboratóriumokban),
megtanítani a telepi dolgozókat a megfelelő kolosztrum-menedzsmentre, állathigiéniai
auditokkal értékelni a telepi környezetet, valamint a gazdaság jelenlegi helyzetének
megfelelő gyógykezelési és vakcinázási programokat kidolgozni.